A kockázatról írtam az előző posztban.
A mai bejegyzésben egy olyan kockázatkezelési módozatot fogok bemutatni, ami rendkívül kézenfekvő.
Kezdetnek leírom azt röviden, hogy miért kell kockázatos termékekbe IS fektessünk, de most csak röviden. Azért gondoltam, hogy ezt le kell írnom ide az elejére, mert volt egy vitám egy delikvenssel, aki azt állította, hogy a hozam nem számít egy hosszú távú befektetésnél. Nincs igaza, tekintve, hogy a megtakarításnak nem lehet olyan célja, amikor a hozam mellékes. A megtakarításnak és a megtakarítások megfelelő eszközökben történő elhelyezésének egyetlen célja van és lehet: a tőke reálértékének a megőrzése és/vagy gyarapítása, de a megőrzés a fő cél, a gyarapítás már csak egy lehetséges plusz.
Szóval hogyan is fektessünk részvényekbe?
Számtalan módját reklámozzák, nyüstölik vele az embert és valóban nehéz eldönteni, hogy az ember melyiket válassza. Irdatlan mennyiségű adat áll rendelkezésre a vállalatok részvényeivel kapcsolatban a negyedéves, éves beszámolókban, hatalmas táblázatokat lehet velük megtölteni, ami rengeteg időbe kerül. Vannak segédeszközök a neten, amik segíthetnek, ezt is meg lehet tanulni használni, de első körben eltekintek attól, hogy ebbe az irányba menjek el, mivel gyakorlatilag minden befektetési és kereskedési módozatból tudnék legalább egy embert mondani, aki sikerre vitte és a kezdeti befektetésének a sokszorosát hozta össze.
Tehát (jó közgazdász módjára) tegyük fel, hogy venni akarunk egy részvényt, vagy ETF-et, vagy bármelyik kockázatos befektetési jegyet, mindegy, hogy melyiket.
Mennyit vegyünk belőle?
Konkrét összegek nélkül fogok számolni, inkább arányokat kellene itt kialakítani.
Van ennek a kérdésnek tudományos válasza is, nevezetesen Harry Markovitz volt az az ember, aki talán az elsős elméletet kidolgozta ezzel kapcsolatban és publikálta tudományos cikkben. A másik elterjedt (mihez képest?) modell a CAPM, ami szintén azt hivatott segíteni, hogy el tudjuk dönteni, mennyit vegyünk az adott kockázatos részvényből, ETF-ből, befektetési jegyből.
Ha valaki rá mert kattintani a linkekre akkor láthatja, hogy bonyolult közgazdaságtani modellek vannak, amiket kiszámolni sem egyszerű, és még ráadásul sok időbe is telik, amire sikerül valamit kihozni belőle. Nekünk az egyetemen ráadásul kézzel, papíron kellett számolgatni a semmit.
Hogy miért a "semmit"? Mert ezek a képletek egy elvont eredményt hoznak, Markovitz modellje ráadásul csak 2 elemet tud kezelni: egy kockázatos (részvény, ETF, egyéb befjegy) eszközt és egy nem kockázatosat, vagy a másik képletben 2 kockázatos eszközt tudunk összehasonlítani.
A CAPM modell szintén hasonlóan "használható".
Ezzel így a gyakorlatban nem sokkal van előrébb az ember fia.
Tehát akkor lapozzunk egyet és nézzük meg, hogy mit lehet csinálni a gyakorlatban:
Először is van-e valamilyen támpontunk?
Van. Kettő is:
- 2008 és az összes többi közelmúltban bekövetkezett részvénypiaci esés
- az egyéb időszakok, amik összességében emelkedéssel teltek a világ részvénypiacain.
Azok az időszakok, amik eséssel teltek, rendszerint komoly áresést jelentettek a részvények, vagy hasonló értékpapírok (ETF, befjegy) árfolyamában. Szerencsénkre az emelkedő időszakok nagyobb áremelkedést hoztak, mint amekkorák az esések voltak.
Bárki rákeres egy részvény árfolyamára, legyen az bármelyik tőzsdén is, látszik, hogy mi történt az elmúlt 20 évben.
Gondolatébresztőként vegyük például a Budapesti tőzsdét: 2008-ban közel 29.000 pontos értékről 10.000 közelébe esett. ez ugye kb 66%-os esés. Az előtte lévő időszakban, mondjuk 2004 környékétől indulva 6.000 pont környékéről (2008-ig) 29.000 pontig emelkedett. Százalékosan ez kb. 383%-os emelkedés.
A visszaesések azonban általában kisebbek. Ilyen típusú válsághelyzetek (nagyobb visszaesések) 8-10 évente fordultak elő a múltban.
De nem tudjuk, hogy mikor lesz a következő.
Akkor most mi legyen?
Számoljunk...
Mennyi pénzem van most? Ennek az összegnek mennyi a kamata, ha állampapírt veszek?
Mennyi pénzt tudok havi rendszerességgel félretenni? Itt érdemes lehet átlag helyett gyakoriságot nézni, tehát itt azt az összeget veszem, amennyit a leggyakrabban félre tudok tenni és ezt szorzom meg 12-vel.
A fenti két számot összeadom és kijön az, hogy mennyi is lesz az az összeg, amit egy éven belül vissza tudok termelni.
Majdnem megvan, hogy mennyit kockáztathatok! Annyi a bibi, hogy nem fogom a teljes pénzemet állampapírba tenni, mivel ebből fogok még részvényt is venni.
Már csak annyi van hátra, hogy meghatározzam, hogy mennyi részvényt veszek. Én általában úgy kalkulálok, hogy mindig csak annyit, hogy ha az értéke megfeleződik, akkor is vissza tudjon jönni egyéb bevételekből, spórolás útján 1-2 hónap alatt.
Így kb. 2-3 havonta nyílik újabb lehetőség arra, hogy újabb részvénycsomagot vegyek. Aki nagyon biztos a bevételeiben és a megtakarításaiban, az nyugodtan választhatja az egy éves időtávot is. de akkor csak arra kell koncentrálnia, hogy meg is legyen az előre eltervezett rendszeres megtakarítás és akkor mindig vissza tudja pótolni a hiányzó összeget.
Jelzem, nem feltétlenül kellene a keletkező megtakarításokat is ugyanabba a részvénybe tenni. Inkább Állampapírba tenni annak az egy évnek a megtakarításait, aztán a következő év elején újra lehet osztani mindent, vagy majd ha az állampír lejár, akkor fokozatosan átcsoportosítani.
Ez így talán kevésbé veszélyes.
A mai bejegyzésben egy olyan kockázatkezelési módozatot fogok bemutatni, ami rendkívül kézenfekvő.
Kezdetnek leírom azt röviden, hogy miért kell kockázatos termékekbe IS fektessünk, de most csak röviden. Azért gondoltam, hogy ezt le kell írnom ide az elejére, mert volt egy vitám egy delikvenssel, aki azt állította, hogy a hozam nem számít egy hosszú távú befektetésnél. Nincs igaza, tekintve, hogy a megtakarításnak nem lehet olyan célja, amikor a hozam mellékes. A megtakarításnak és a megtakarítások megfelelő eszközökben történő elhelyezésének egyetlen célja van és lehet: a tőke reálértékének a megőrzése és/vagy gyarapítása, de a megőrzés a fő cél, a gyarapítás már csak egy lehetséges plusz.
Szóval hogyan is fektessünk részvényekbe?
Számtalan módját reklámozzák, nyüstölik vele az embert és valóban nehéz eldönteni, hogy az ember melyiket válassza. Irdatlan mennyiségű adat áll rendelkezésre a vállalatok részvényeivel kapcsolatban a negyedéves, éves beszámolókban, hatalmas táblázatokat lehet velük megtölteni, ami rengeteg időbe kerül. Vannak segédeszközök a neten, amik segíthetnek, ezt is meg lehet tanulni használni, de első körben eltekintek attól, hogy ebbe az irányba menjek el, mivel gyakorlatilag minden befektetési és kereskedési módozatból tudnék legalább egy embert mondani, aki sikerre vitte és a kezdeti befektetésének a sokszorosát hozta össze.
Tehát (jó közgazdász módjára) tegyük fel, hogy venni akarunk egy részvényt, vagy ETF-et, vagy bármelyik kockázatos befektetési jegyet, mindegy, hogy melyiket.
Mennyit vegyünk belőle?
Konkrét összegek nélkül fogok számolni, inkább arányokat kellene itt kialakítani.
Van ennek a kérdésnek tudományos válasza is, nevezetesen Harry Markovitz volt az az ember, aki talán az elsős elméletet kidolgozta ezzel kapcsolatban és publikálta tudományos cikkben. A másik elterjedt (mihez képest?) modell a CAPM, ami szintén azt hivatott segíteni, hogy el tudjuk dönteni, mennyit vegyünk az adott kockázatos részvényből, ETF-ből, befektetési jegyből.
Ha valaki rá mert kattintani a linkekre akkor láthatja, hogy bonyolult közgazdaságtani modellek vannak, amiket kiszámolni sem egyszerű, és még ráadásul sok időbe is telik, amire sikerül valamit kihozni belőle. Nekünk az egyetemen ráadásul kézzel, papíron kellett számolgatni a semmit.
Hogy miért a "semmit"? Mert ezek a képletek egy elvont eredményt hoznak, Markovitz modellje ráadásul csak 2 elemet tud kezelni: egy kockázatos (részvény, ETF, egyéb befjegy) eszközt és egy nem kockázatosat, vagy a másik képletben 2 kockázatos eszközt tudunk összehasonlítani.
A CAPM modell szintén hasonlóan "használható".
Ezzel így a gyakorlatban nem sokkal van előrébb az ember fia.
Tehát akkor lapozzunk egyet és nézzük meg, hogy mit lehet csinálni a gyakorlatban:
Először is van-e valamilyen támpontunk?
Van. Kettő is:
- 2008 és az összes többi közelmúltban bekövetkezett részvénypiaci esés
- az egyéb időszakok, amik összességében emelkedéssel teltek a világ részvénypiacain.
Azok az időszakok, amik eséssel teltek, rendszerint komoly áresést jelentettek a részvények, vagy hasonló értékpapírok (ETF, befjegy) árfolyamában. Szerencsénkre az emelkedő időszakok nagyobb áremelkedést hoztak, mint amekkorák az esések voltak.
Bárki rákeres egy részvény árfolyamára, legyen az bármelyik tőzsdén is, látszik, hogy mi történt az elmúlt 20 évben.
Gondolatébresztőként vegyük például a Budapesti tőzsdét: 2008-ban közel 29.000 pontos értékről 10.000 közelébe esett. ez ugye kb 66%-os esés. Az előtte lévő időszakban, mondjuk 2004 környékétől indulva 6.000 pont környékéről (2008-ig) 29.000 pontig emelkedett. Százalékosan ez kb. 383%-os emelkedés.
A visszaesések azonban általában kisebbek. Ilyen típusú válsághelyzetek (nagyobb visszaesések) 8-10 évente fordultak elő a múltban.
De nem tudjuk, hogy mikor lesz a következő.
Akkor most mi legyen?
Számoljunk...
Mennyi pénzem van most? Ennek az összegnek mennyi a kamata, ha állampapírt veszek?
Mennyi pénzt tudok havi rendszerességgel félretenni? Itt érdemes lehet átlag helyett gyakoriságot nézni, tehát itt azt az összeget veszem, amennyit a leggyakrabban félre tudok tenni és ezt szorzom meg 12-vel.
A fenti két számot összeadom és kijön az, hogy mennyi is lesz az az összeg, amit egy éven belül vissza tudok termelni.
Majdnem megvan, hogy mennyit kockáztathatok! Annyi a bibi, hogy nem fogom a teljes pénzemet állampapírba tenni, mivel ebből fogok még részvényt is venni.
Már csak annyi van hátra, hogy meghatározzam, hogy mennyi részvényt veszek. Én általában úgy kalkulálok, hogy mindig csak annyit, hogy ha az értéke megfeleződik, akkor is vissza tudjon jönni egyéb bevételekből, spórolás útján 1-2 hónap alatt.
Így kb. 2-3 havonta nyílik újabb lehetőség arra, hogy újabb részvénycsomagot vegyek. Aki nagyon biztos a bevételeiben és a megtakarításaiban, az nyugodtan választhatja az egy éves időtávot is. de akkor csak arra kell koncentrálnia, hogy meg is legyen az előre eltervezett rendszeres megtakarítás és akkor mindig vissza tudja pótolni a hiányzó összeget.
Jelzem, nem feltétlenül kellene a keletkező megtakarításokat is ugyanabba a részvénybe tenni. Inkább Állampapírba tenni annak az egy évnek a megtakarításait, aztán a következő év elején újra lehet osztani mindent, vagy majd ha az állampír lejár, akkor fokozatosan átcsoportosítani.
Ez így talán kevésbé veszélyes.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése