Két dolgot szeretnék ebben a fejezetben leírni.
Az egyik rész magáról a kockázatról szól, a másik rész pedig egyszerű kockázatkezelési módokról és vállalás mértékéről szól.
Először is mi a kockázat? Mit nevezünk kockázatnak?
Nem akarom hosszasan fejtegetni, a gondolatmenetet többen kifejtik, röviden csak annyit, hogy a veszteség LEHETŐSÉGE. (Ezért homályos számomra, mikor befektetési szakembernek nevezett megszólalók lefelé mutató kockázatról beszélnek...a kockázat eleve egy lefelé mutató dolog, ha a kockáztatni kívánt tőke szemszögéből nézzük. De mindegy is, csak butaságnak tartom).
Kedvenc magyarázatom a kockázatról (akinek van kedve olvassa el, nem árthat):
https://herpainandor.com/2013/03/06/kockazat/
Egy másik szemszögből világítja meg a problémát James Mamis a Nature of risk c. könyvében, miszerint a kockázat eleve belénk van nevelve. A szüleink, akik minden egyes mozdulatunkat figyelik, míg felnövünk, folyamatosan a kockázatkerülésre nevelnek, mikor mindentől tiltanak: ne mássz oda fel; nézz szét az utcán, mielőtt átmész; ne edd meg azt, mert nem finom; stb.
Persze jót akarnak, ez természetes, óvnak mindentől, de ezzel gyakorlatilag a tapasztalás, a kockázatvállalás hiányát idézik elő. Nem mondom azt, hogy én máshogy csinálnám. :-)
A lényeg, hogy már pici korunktól kockázatkerülésre vagyunk nevelve. Ezért nehezen tudjuk megérteni, magát a kockázatot, félünk attól amit nem ismerünk és nem vagy csak nagyon nehezen próbáljuk ki, amitől félünk, illetve félünk attól, amit még nem is tapasztaltunk meg.
Aki tőzsdével foglalkozik vagy foglalkozott már valaha is, annak meg kell tanulnia a helyén bánni minden szembe jövő kockázattal. Szó szerint ki kell magából "nevelni" ezt a fajta "belenevelt" kockázatkerülést. Sokszor szokták mondani, hogy kockázat nélkül nincs haszon. Hát ez a mondat tulajdonképpen pont az ellenkezője annak, amit belénk nevelnek a szüleink és mi nevelünk bele a gyerekeinkbe.
A kockázat márpedig egy természetes dolog, mindenki vállal kockázatot, akár anélkül, hogy erről tudomása lenne. Ha csak kimegyünk az utcára, számtalan kockázattal találjuk szembe magunkat. Autóvezetés, biciklizés, tömegközlekedés, gyalogosan sincs az ember biztonságban, de jöhet egy kóbor kutya is szembe, aki akár meg is haraphat. És itt át is térnék a kockázat egy harmadik nézőpontjára, amit leginkább Nicolas Nassim Taleb, The Black swann c. könyvéből vagy szintén tőle a Fooled by randomness c. könyvből lehet megismerni (kicsit bonyolult szerkesztésű könyvek, de Mérő Lászlótól a Csodák logikája is hasonlót ír).
Röviden: a kockázat mindenhol jelen van az életünkben, a bekövetkezését megjósolni nem tudjuk (a Taleb könyvek inkább erre a témára vannak kihegyezve) ezért a kezelésük is bonyolult, költséges ne adj' Isten felesleges, mert sem a vesztesség mértékét nem tudjuk megállapítani, sem pedig a bekövetkezés időpontját. Erre a részre még vissza fogok térni, mert a szabályozók (állami törvényhozók szerte a világban) és a kockázatkezeléssel foglalkozók egészen fura módját választották a kockázat mérésének, amit még tanítanak is főiskolákon, egyetemeken., tanfolyamokon.
Nézzük a két szót (veszteség lehetősége) külön-külön.
A veszteséget nem hiszem, hogy kell magyarázni: amit a tőzsdén egy-egy pozíció alkalmával elveszítünk, a kocsink alkatrészeinek az ára, ha elromlik, a hűtőszekrényben megromló tej, a kiszakadt zokni, mind mind ide tartozik, akár valakinek az elvesztése is ide tartozik.
A lehetőség, a bekövetkezés valószínűsége:
Ez már egy kicsit bonyolultabb és koránt sem annyira egyértelmű, mint az előző szó.
A Gauss-görbét széles körben alkalmazzák valószínűségek kiszámítására. Gazdasági modellektől kezdve a tőzsdei hozamok vagy visszaesések kiszámításához hívják segítségül. Meglehetősen helytelenül. A Gauss görbe ugyanis hozamok normális eloszlását mutatja, ami egyáltalán nem helyes. A természet nem szimmetrikus, és nem is törekszik a szimmetriára. Inkább torz és meglehetősen aránytalan. Tehát ha a Gauss-görbével akarunk mérni, akkor nem vezet megfelelő eredményre. Egyszer rákérdeztem, hogy akkor mégis miért használjuk ezt, ha nem megfelelő és azt a választ kaptam (tanfolyam volt), hogy azért, mert nincs jobb. Na, most ez kb. olyan, mintha körtét akarnánk válogatni forma szerint egy alma segítségével. Végülis majdnem olyan, csak a teteje kicsit csúcsosabb. Most ott tartunk, hogy ezek szerint nem lehet mérni a bekövetkezés valószínűségét, mert nincs hozzá eszköz.
A plusz szó: a (várható) mértéke.
Erre is létezik mérőszám. Szórással és varianciával szokták mérni. Ezek a mutatók az átlagtól való átlagos eltérést mutatják. Két probléma van velük: az egyik, hogy múltbeli adatokból próbálnak levonni következtetést a jövőre vonatkozóan, a másik pedig, hogy átlagot számolnak (átlagos eltérést). Legyen az részvény, részvényindex, vagy befektetési alap, egyszerűen képtelenség azt állítani, hogy ugyanúgy fog működni, mint fennállása óta, vagy az elmúlt 5-10-éves távon, vagy akár csak az elmúlt 1 éves időtávon. Azt feltételeznénk ezzel, hogy a világon semmi sem változik, pedig ez egyáltalán nem igaz. vannak rosszabb és jobb napok, az eltérések folyamatosan változnak, egy-egy hír vagy esemény hatására megváltozik a piac mozgása, megnő a volatilitás (kilengés) és ilyenkor az emberek is (pl alapkezelők) máshogy viselkednek, mint egy normális időszakban. Ezt a más viselkedést kisimítják a fenti mutatók, a kevésbé volatilis időszakokat pedig felnagyítják. Igazítják az átlaghoz. Ezért fordul elő, hogy pl a téli hó leesése évről évre (a hó mértékét tekintve) meglepi a közútfenntartót, hogy meglepődnek újságírók, hogy soha ekkorát még részvény nem esett (Facebook-nál volt ilyen pár hete), vagy indexek nem estek még ekkorát, vagy nem emelkedtek még ilyen hosszú ideig, de lehetne még sorolni az ilyen meglepetéseket. Ti. ők is szórással dolgoznak, vagy átlaggal.
A fentiek alapján a kockázatról elmondható, hogy csupán két dolgot nem tudunk: az egyik, hogy mikor következik be, a másik pedig, hogy milyen mértékben.
Egy dolog viszont teljesen biztos: a veszteség be fog következni.
A következő részben jön a kezelés.
Az egyik rész magáról a kockázatról szól, a másik rész pedig egyszerű kockázatkezelési módokról és vállalás mértékéről szól.
Először is mi a kockázat? Mit nevezünk kockázatnak?
Nem akarom hosszasan fejtegetni, a gondolatmenetet többen kifejtik, röviden csak annyit, hogy a veszteség LEHETŐSÉGE. (Ezért homályos számomra, mikor befektetési szakembernek nevezett megszólalók lefelé mutató kockázatról beszélnek...a kockázat eleve egy lefelé mutató dolog, ha a kockáztatni kívánt tőke szemszögéből nézzük. De mindegy is, csak butaságnak tartom).
Kedvenc magyarázatom a kockázatról (akinek van kedve olvassa el, nem árthat):
https://herpainandor.com/2013/03/06/kockazat/
Egy másik szemszögből világítja meg a problémát James Mamis a Nature of risk c. könyvében, miszerint a kockázat eleve belénk van nevelve. A szüleink, akik minden egyes mozdulatunkat figyelik, míg felnövünk, folyamatosan a kockázatkerülésre nevelnek, mikor mindentől tiltanak: ne mássz oda fel; nézz szét az utcán, mielőtt átmész; ne edd meg azt, mert nem finom; stb.
Persze jót akarnak, ez természetes, óvnak mindentől, de ezzel gyakorlatilag a tapasztalás, a kockázatvállalás hiányát idézik elő. Nem mondom azt, hogy én máshogy csinálnám. :-)
A lényeg, hogy már pici korunktól kockázatkerülésre vagyunk nevelve. Ezért nehezen tudjuk megérteni, magát a kockázatot, félünk attól amit nem ismerünk és nem vagy csak nagyon nehezen próbáljuk ki, amitől félünk, illetve félünk attól, amit még nem is tapasztaltunk meg.
Aki tőzsdével foglalkozik vagy foglalkozott már valaha is, annak meg kell tanulnia a helyén bánni minden szembe jövő kockázattal. Szó szerint ki kell magából "nevelni" ezt a fajta "belenevelt" kockázatkerülést. Sokszor szokták mondani, hogy kockázat nélkül nincs haszon. Hát ez a mondat tulajdonképpen pont az ellenkezője annak, amit belénk nevelnek a szüleink és mi nevelünk bele a gyerekeinkbe.
A kockázat márpedig egy természetes dolog, mindenki vállal kockázatot, akár anélkül, hogy erről tudomása lenne. Ha csak kimegyünk az utcára, számtalan kockázattal találjuk szembe magunkat. Autóvezetés, biciklizés, tömegközlekedés, gyalogosan sincs az ember biztonságban, de jöhet egy kóbor kutya is szembe, aki akár meg is haraphat. És itt át is térnék a kockázat egy harmadik nézőpontjára, amit leginkább Nicolas Nassim Taleb, The Black swann c. könyvéből vagy szintén tőle a Fooled by randomness c. könyvből lehet megismerni (kicsit bonyolult szerkesztésű könyvek, de Mérő Lászlótól a Csodák logikája is hasonlót ír).
Röviden: a kockázat mindenhol jelen van az életünkben, a bekövetkezését megjósolni nem tudjuk (a Taleb könyvek inkább erre a témára vannak kihegyezve) ezért a kezelésük is bonyolult, költséges ne adj' Isten felesleges, mert sem a vesztesség mértékét nem tudjuk megállapítani, sem pedig a bekövetkezés időpontját. Erre a részre még vissza fogok térni, mert a szabályozók (állami törvényhozók szerte a világban) és a kockázatkezeléssel foglalkozók egészen fura módját választották a kockázat mérésének, amit még tanítanak is főiskolákon, egyetemeken., tanfolyamokon.
Nézzük a két szót (veszteség lehetősége) külön-külön.
A veszteséget nem hiszem, hogy kell magyarázni: amit a tőzsdén egy-egy pozíció alkalmával elveszítünk, a kocsink alkatrészeinek az ára, ha elromlik, a hűtőszekrényben megromló tej, a kiszakadt zokni, mind mind ide tartozik, akár valakinek az elvesztése is ide tartozik.
A lehetőség, a bekövetkezés valószínűsége:
Ez már egy kicsit bonyolultabb és koránt sem annyira egyértelmű, mint az előző szó.
A Gauss-görbét széles körben alkalmazzák valószínűségek kiszámítására. Gazdasági modellektől kezdve a tőzsdei hozamok vagy visszaesések kiszámításához hívják segítségül. Meglehetősen helytelenül. A Gauss görbe ugyanis hozamok normális eloszlását mutatja, ami egyáltalán nem helyes. A természet nem szimmetrikus, és nem is törekszik a szimmetriára. Inkább torz és meglehetősen aránytalan. Tehát ha a Gauss-görbével akarunk mérni, akkor nem vezet megfelelő eredményre. Egyszer rákérdeztem, hogy akkor mégis miért használjuk ezt, ha nem megfelelő és azt a választ kaptam (tanfolyam volt), hogy azért, mert nincs jobb. Na, most ez kb. olyan, mintha körtét akarnánk válogatni forma szerint egy alma segítségével. Végülis majdnem olyan, csak a teteje kicsit csúcsosabb. Most ott tartunk, hogy ezek szerint nem lehet mérni a bekövetkezés valószínűségét, mert nincs hozzá eszköz.
A plusz szó: a (várható) mértéke.
Erre is létezik mérőszám. Szórással és varianciával szokták mérni. Ezek a mutatók az átlagtól való átlagos eltérést mutatják. Két probléma van velük: az egyik, hogy múltbeli adatokból próbálnak levonni következtetést a jövőre vonatkozóan, a másik pedig, hogy átlagot számolnak (átlagos eltérést). Legyen az részvény, részvényindex, vagy befektetési alap, egyszerűen képtelenség azt állítani, hogy ugyanúgy fog működni, mint fennállása óta, vagy az elmúlt 5-10-éves távon, vagy akár csak az elmúlt 1 éves időtávon. Azt feltételeznénk ezzel, hogy a világon semmi sem változik, pedig ez egyáltalán nem igaz. vannak rosszabb és jobb napok, az eltérések folyamatosan változnak, egy-egy hír vagy esemény hatására megváltozik a piac mozgása, megnő a volatilitás (kilengés) és ilyenkor az emberek is (pl alapkezelők) máshogy viselkednek, mint egy normális időszakban. Ezt a más viselkedést kisimítják a fenti mutatók, a kevésbé volatilis időszakokat pedig felnagyítják. Igazítják az átlaghoz. Ezért fordul elő, hogy pl a téli hó leesése évről évre (a hó mértékét tekintve) meglepi a közútfenntartót, hogy meglepődnek újságírók, hogy soha ekkorát még részvény nem esett (Facebook-nál volt ilyen pár hete), vagy indexek nem estek még ekkorát, vagy nem emelkedtek még ilyen hosszú ideig, de lehetne még sorolni az ilyen meglepetéseket. Ti. ők is szórással dolgoznak, vagy átlaggal.
A fentiek alapján a kockázatról elmondható, hogy csupán két dolgot nem tudunk: az egyik, hogy mikor következik be, a másik pedig, hogy milyen mértékben.
Egy dolog viszont teljesen biztos: a veszteség be fog következni.
A következő részben jön a kezelés.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése